11.fejezet

Happily

„Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami [...]”

/Márai Sándor - Az igazi/

Sophie kérdése kissé felkavart, Zayn-t viszont látszólag nem érintette kellemetlenül. Borostás arcán mosoly terült szét, szemei csillogtak. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, a szívem vadul dobogott. Miért viselkedem úgy, mint egy szerelmes kis tinilány?
- A nővéred rendkívül szép és bájos lány, kedvelem Őt - adott választ húgom kérdésére az énekes, én pedig lehajtottam lángoló arcomat. Mondjuk örültem, hogy nem vallott konkrétan szerelmet. - Emellett nagyon jót lehet vele beszélgetni, jó hallgatóság és nagyon megértő.
- Ana! - bökött oldalba a húgom, mire ijedtemben majdnem leestem az ágyról. Teljesen elmerültem a gondolataimban... Már megint. - Neked mi a véleményed Zayn-ről?
- Mivel nem régóta ismerem, ezért szűkszavú leszek. Zayn rendkívül kedves, vicces és segítőkész - néztem az említettre s elmosolyodtam. Tekintetünk összefonódott, akaratlanul is felrémlett előttem a csókunk. Puha ajkait még mindig a sajátjaimon éreztem.
Sophie már szólásra nyitotta a száját, amikor kinyílt a kórterem ajtaja és egy középkorú orvos lépett be a helységbe, illetve kettő ápolónő. A doktor elnézést kért tőlünk, majd megkérte Zayn-t és engem, hogy hagyjuk el a kórtermet. Húgom kicsit elszontyolodott, amikor vállamra csaptam a táskámat s egy puszit nyomva a homlokára az ajtóhoz ballagtam. Zayn levakarhatatlan mosollyal ölelte magához a kislányt, aki egy bátortalan puszit lehelt az énekes arcára. Mielőtt észbe kaphattam volna, a Sophie-nak ajándékozott album a táskámban landolt. Kérdően meredtem Zayn-re, később a húgomra.
- Holnap este bombázni akarlak a kérdéseimmel - utalt a dalokra Sophie, én pedig kuncogva megráztam a fejem és miután elköszöntünk a helységben tartózkodóktól, elhagytuk a kórtermet.
Csendben szálltunk be a liftbe, ahol Zayn összekulcsolta ujjainkat s szembe fordított magával. Csípőm köré fonta karjait, majd szorosan magához vont és megcsókolt. Elakartam húzódni, de nem hagyta. Akaratlanul is belenyögtem a csókba, miközben egyik kezemmel beletúrtam a fiú hajába. Önuralmam már borotvaélen táncolt.
- Engedj el... - suttogtam Zayn alsó ajkába, s megpróbáltam eltolni magamtól. Szavaim süket fülekre leltek, mert az énekes óvatosan a lift falának lökött, kezeivel megtámasztotta magát a fejem mellett és áttért a nyakam puszilgatására. Felnyögtem, amikor ráharapott az ütőerem helyére s szívni kezdte a bőrt. - Zayn... Ezt nem szabad... Hagyd abba...
- Képtelen vagyok uralkodni magamon, Ana. Minden egyes perc, amit a közeledben töltök... Meggyújtja a bennem parázsló tüzet - emelte fel fejét, majd mélyen a szemembe nézett. Csokoládébarna íriszei elveszetten csillogtak, arcán reményvesztett maszk pihent. Hosszú ujjaival eltűrt a fülem mögé egy kósza tincset, aztán végigsimított az arcélemen. - Érzem és látom rajtad, hogy vágyódsz utánam... Csak egy a bökkenő: nem mered bevallani még saját magadnak sem.
- Változtatna valamit a helyzetünkön, ha bevallanám az igazi érzéseim? Nem hinném - ráztam meg a fejemet egy fáradt sóhajtást követően, majd eltoltam magamtól a fiút s könnyed léptekkel elhagytam a liftet meg az épületet. Zayn nem adta fel, sietősen szedte mellettem a lábait. Hirtelen lecövekeltem és szembe fordultam az énekessel. - Alig ismerjük egymást és... Ha jobban belegondolok, még ez sem változtat a dolgokon.
- Mi lenne, ha mondjuk hagynád, hogy megismerjelek? - dörrent rám kissé dühösen, mire fülem-farkam behúztam. Tekintete ködös lett a dühtől, kezeit ökölbe szorította.
Féltem. Féltem attól, hogy hirtelen nekem ugrik és kitudja, mit tesz. Lassan hátat fordítottam a dühtől tajtékozó fiúnak, majd elindultam haza. Csak egy nyugtató, forró fürdőre és édesanyám élménybeszámolójára vágytam.
Röpke fél óra alatt hazagyalogoltam, mindvégig éreztem, hogy Zayn autóval követ. Ügyet sem vetve az énekesre az előtérben megváltam a cipőmtől meg a dzsekimtől, aztán bementem a nappaliba. Anya és apa jó hangulatban beszélgettek, ami mosolyt csalt az arcomra.
- Sziasztok! - dobtam le a táskámat az egyik fotelba, majd adtam egy puszit anyának, később apának. A férfi mosolyogva megpaskolta a combjait, hogy üljek az ölébe. Kuncogva helyet foglaltam, fejemet pedig apa mellkasára hajtottam s felsóhajtottam.
- Valami nincs rendjén. Mesélj, mi bánt? - suttogta apa, miközben a derekam cirógatta. Anya is az arcomat vizslatta smaragdzöld szemeivel. Összeszorított szájjal megráztam a fejem, mintha semmiség lenne az egész. - Nem versz át minket, Ana. Látszik rajtad, hogy nyomja valami a lelked.
- Van egy srác, aki kedvel engem és... És én is kedvelem Őt, de nem szabadna. Komoly kapcsolatban él, amit nem szeretnék elrontani és ezt nem képes felfogni... - anya azonnal tudta, kiről beszélek. Már akkor sejtette, hogy vibrál Zayn és köztem a levegő, amikor a megismerkedésünk után hazajöttem a Malik háztól. Anya szelíden elmosolyodott s a kézfejemre simította a kezét. - Ezen kicsit össze is kaptunk. Valószínűleg most dühös rám, amit egyáltalán nem értek meg.
- Hogy érted, hogy komoly kapcsolatban él? Csak nem felesége van? - apa kérdően felvonta a szemöldökét, közben anyára sandított. Anyu hetykén vállat rándított s várta a válaszom.
- Még csak a menyasszonya. Augusztusban jegyezték el egymást, ha jól tudom... - húztam el a számat kellemetlenül. Bármennyire is nehéz bevallanom, fájt erről beszélnem. Piszkosul fájt.
Apa bólintott egyet, én pedig fájdalmasan felsóhajtottam, felkeltem a férfi öléből s a vállamra dobva a hátizsákom, a szobámba siettem. Az ajtó halk csattanással csukódott be mögöttem. Könnyeimmel küszködve törökülésbe fészkeltem magam az ágyon, az ölembe húztam a laptopom - Sophie anyáét használta -, majd elővettem a táskámból az albumot és elindítottam. A lejátszó azonnal bedobta a lemez borítóját. Elmerengve néztem egy ideig Zayn mosolygós, gondtalan arcát, aztán a laptopot félretolva dőltem hátra a párnák közé. Az álom pillanatok alatt, ólomként ült rá a pilláimra.

~❀~ 

Úgy fél óra múlva, kissé álmosan s nyűgösen ültem fel az ágyban. A gipsztől kissé elzsibbadt a kezem, de elviselhető volt. A laptop már az utolsó dalt játszotta az albumról. Lehunyt szemmel figyeltem a szöveget, a szívem egyre nagyobbakat dobbant. A könnyek megállás nélkül cikáztak lefelé arcomon. Hisztérikusan felnevettem, leállítottam a zenét és az órára pillantottam. Lassan készülődnöm kellene a vacsorára - suhant végig az agyamban eme gondolat. Merengésemből kopogás zökkentett ki, majd apa aggodalomtól csengő hangja.
- Jól vagy, Ana? - kérdezte, miközben leült az ágy szélére és az ölébe húzott. Aprót bólintottam s letöröltem könnyeimet. Erősnek kell mutatkoznom, nem törhetek meg. 
- Persze, miért ne lennék az? - rántottam unottan vállat és beletúrtam összekócolódott hajamba. - Mikor megyünk vacsorázni?
- Ha fél óra múlva mindnyájan elkészülünk, akár indulhatunk is. Mondjuk asztalt foglaltattam... De egye-fene - legyintett nevetve, ami engem is mosolygásra késztetett. Végre őszinte a mosolyom... Vagyis azt hiszem. - Na, de nem is zavarlak tovább. Készülődj csak nyugodtan!
Mielőtt elhagyta volna a szobát, nyomott a homlokomra egy puszit, megcirógatta az arcom s egy biztató mosolyt küldve felém lépett ki a helységből a hosszú folyosóra. Összeszedtem magam, aztán levetkőztem és bementem a fürdőbe. Gyorsan - bekötött kézzel ügyetlenkedve - letusoltam, majd hajat mostam és felfrissültebben kiléptem a kabinból. Magam köré csavartam egy törülközőt, beleléptem a papucsomba és a tükörhöz siettem. Megszárítottam és begöndörítettem a hajam, fogat mostam, ezt követően a szobámba robogtam. Megpróbáltam elegánsabban felöltözni, ami szerintem sikerült is. Utálom a szoknyát, illetve a magassarkú cipőt... Viszont farmerben és tornacipőben mégsem mehetek étterembe. Egy leheletnyi smink felvitele után magamra erőszakoltam egy bőrdzsekit, a telefonomat pedig az egyik zsebébe rejtettem és lementem a nappaliba.
- Gyönyörű vagy, Anastasia - mosolygott elismerően anya, ám amikor a gipszre siklott a tekintete, elfintorodott. - Ella nemrég felhívott és elmesélte, mi történt. Ne próbáld meg tagadni, hogy Zayn áll ennek is a hátterében...
- Nem állt szándékomban - mormoltam szem forgatva, miközben végigmértem anyát. Ő is ruhát viselt és magassarkú szandált. Ajkain meggyszínű rúzs csillogott, szemeit füstös árnyalatú keret vette körül, egy kis szempillaspirállal megtoldva. Egy szónak is száz a vége, anyu kitett magáért. - Minden elismerésem a tiéd, anya. Nagyon de nagyon csinos vagy.
- Ez így igaz - hallottam meg a hátam mögül apa vidám hangját. Büszke mosoly terült szét ajkain, amikor mindkettőnket végigmért. - Irigykedni fognak rám az étteremben, amiért két ilyen bombázó a partnerem.
- John... Ne butáskodj - anya ha akarta se tudta volna leplezni arcát, ami paradicsom színű pírban úszott. Kuncogni kezdtem, amikor apa odament hozzá és ártatlan puszit lehelt a nő arcára.
- Miután kimulattad magad, talán indulhatnánk is - nézett rám a fejét rázva apa, majd felsegítette anyára a kabátot s elindultak a ház előtt parkoló Volvo-hoz. Amikor megláttam a fekete BMW-t az utca másik oldalán, idegesen becsaptam a bejárati ajtót és lehajtott fejjel beültem apu autójába. Anya az anyósülésen ült, látszólag jókedvűen. Ha Zayn nem lenne a nyomomban, én is gondtalanabbul ülnék most.
Amikor az étteremhez értünk, azonnal kinéztem a hátsó szélvédőn. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, hiszen nem követett minket senki. Nyugodt szívvel szálltam ki a járműből, miután apa segített kiszállni anyának. Apu rendkívül figyelmes volt, mert olyan étterembe hozott minket, ahol nemcsak lépcső van, hanem egy rámpaszerűség is.
- Ha kaja is jó, nemcsak a környezet, megemelem a képzeletbeli kalapom. De tényleg - mosolyogtam apára, aki nevetve megcsóválta a fejét és odament anyával a pincérhez. Az asztalunk egy eldugott kis sarokban volt, négy személyre megterítve. Furcsálltam, hiszen mi csak hárman voltunk. - Apa, várunk még valakit?
- Legyen meglepetés - kacsintott rám, majd leült anya mellé s várakozóan engem fixírozott. Megadóan felsóhajtottam, majd leültem a kanapészerű ülőalkalmatosságra. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, de mivel szeretem a meglepetéseket, nem kérdeztem rá újból a plusz terítékre.
Amint leadtuk a rendelésünket, beszélgetni kezdtünk. Körülbelül 5 perc múlva megérkeztek a rendelt italok, illetve vagyis gondolom a meglepetés is. Sophie mosolygott ránk bájosan, miközben helyet foglalt mellettem s leadta a rendelését a pincérnél.
- Ez... - nyögtem ki meglepetten pislogva, mire a húgom arcon csókolt. Délután még azt mondta, hogy holnap engedik haza. - Hogy-hogy kerülsz ide?
- Apa győzködte a doktorbácsit, hogy engedjen el a vacsorára. Mivel mindent rendben találtak a kórházban, így ezután hazamehetek veletek. Az egyik ápolónéni hozott el - mondta leplezetlen örömmel. Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Nem jöttek szavak a számra. - A cuccaim már otthon vannak, a kórházból rögtön odamentünk.
- A nagyi hogy van? Javult már valamit az állapota? - kérdeztem rá egyből. Sophie mosolyogva bólintott egy nagyot, én pedig felsóhajtottam s elmosolyodtam. Anya és apa ügyet sem vetve ránk, önfeledten beszélgettek. Mintha itt se lennénk alapon Sophie felé fordultam és mi is elkezdtünk csacsogni, mintha rég beszéltünk volna.
Észre sem vettük jóformán, hogy kihozták a rendelésünket. A gyomrom nagyot kondult, amikor ránéztem a tányéromra. Mohón falni kezdtem a tejszínes csirkemellet, amihez cézársalátát kértem. Összefutott a nyál a számban, annyira ízletes volt.
- Legközelebb is idejövünk - nyelt egy nagyot apa, miközben belekortyolt az ásványvizébe. Egyetértően bólogattunk anyáékkal, majd folytattuk a falatozást.
Miután elfogyasztottuk a főfogást, apa rendelt mindenkinek desszertet. Anya sajttortát, Sophie csokiöntetes palacsintát, apa és én pedig sült banánt kértünk vaníliafagylalttal.
- Holnap bemész az egyetemre vagy dolgozni fogsz? - kérdezte anya, miután megitta a poharában maradt fehérbort. Ezen el sem gondolkodtam rendesen. Fogalmam sincs még, mi lesz holnap.
- Nem tudom. Lehet, hogy elmegyek Trisha-ékhoz - rántottam meg hetykén a vállamat s belekortyoltam a narancslevembe. Igazság szerint semmi kedvem Zayn-nel találkozni.
Jó hangulatban fogyasztottuk el a desszertet, majd apa rendezte a számlát és jóllakottan távoztunk. Sophie-val végigdumáltunk a hazautat, ahogy anya és apu is. Azonban a jókedvem percek alatt elpárolgott, amikor tekintetem az utca túloldalára siklott. Mikor adja már fel?!
Anyuék lent maradtak a nappaliban, én viszont felmentem a szobámba és átöltöztem pizsamára. Leültem az ágyra, ölembe vettem a laptopom és felmásoltam az albumot a gépre. A CD-vel a kezemben átballagtam Sophie szobájába, leraktam az íróasztalra a lemezt s visszamentem a birodalmamba. Bebújtam a takaró alá s lehunytam a szemeimet.
Órákig csak forgolódtam, ezért morgolódva magamra kaptam a köntösömet és lerobogtam a konyhába. Találomra levettem a polcról egy bögrét, amibe készítettem mézes-citromos teát. A gőzölgő ital s a laptopom kíséretében kiültem a szobám erkélyére. Megkerestem a fülesemet, csatlakoztattam a géphez és a teámat kortyolgatva szörfözni kezdtem az interneten. Mivel semmi érdekeset nem találtam, bezártam a lapot és a kert felé fordulva hallgattam tovább az album soron következő dalát.
- Ilyen nincs... - motyogtam, miközben a kertet átszelő, sötét alakot tüntettem ki figyelmemmel. Mozgásáról egyből felismertem. Azonban mégsem hittem el, amit látok... Biztosan sokat ettem s ez ártott meg az elmémnek. Más, ésszerű magyarázat nincs.

Szépséges estét kívánok mindenkinek, sziasztok!

Meg is érkezett a várva várt folytatás :) Mondhatni előre dolgoztam, mert már múlt héten megírtam :) Sokat gondolkodtam, mi hogy legyen, végül így láttam jónak, ahogy leírtam :3 Hatalmas hálás és köszönetem az előző fejezethez érkezett 11 kommentárért - Dorothy S., Jule B., Bartók Timi, Boros Anna, Lady, Kovács Adél, Diana, szerecsendio, Cino, Iszáka Szandi és Annabell Holloway: Köszönöm kérdésed, jól vagyok. A karácsonyom remek volt; hát... Eléggé fel volt pakolva a Jézuskám. :) Szüleimtől táblagépet, nagymamámtól pénzt, nagynénémtől szépségápolási cuccokat, keresztszüleimtől pedig Libri ajándékkártyát (már megvettem rajta Jamie McGuire Gyönyörű sorscsapás című könyvét), egy hatalmas tábla, karamellás Milkát és egy baglyos nyakláncot kaptam. Volt osztálytársaimtól is csokit kaptam, illetve egyik volt oszt.társamtól megkaptam a This Is Us-t. Viszont kívánom jókívánságodat, legyen örömökben és erőben gazdag éved ♥! -, a 30 pipáért, illetve a 17.000 megtekintésért, a 71 követőért és a díjakért ♥! :) Remélem, ebben az évben ugyanolyan aktívak lesztek, mint ahogy azt a múlt évben is tettétek ;) További szép estét s kellemes hétvégét kívánok! Pusszpáá evribádii,

Macy