![You belong with me [Zayn Malik Fanfiction] - Befejezett](http://3.bp.blogspot.com/-2fxxCnKm8sI/Uzbbmwqj2YI/AAAAAAAANLg/mm5YaqcBSsc/s870/elvihet%25C5%25917%2Bm%25C3%25A1solata.png)
 |
| Appreciate |
„A csalódottság csak azokat érintő érzelem, akik törődnek másokkal.”
/Vámpírnaplók/
Fél év után, most először éreztem azt, hogy egy család - talán különc és nem vér szerinti - tagja vagyok. Trisha, a Malik lányok - Safaa, Doniya, Waliyha - és én a konyhában szorgoskodtunk egész reggel, miután a ház úrnője körbevezetett a lakásban és ellátott néhány hasznos tanáccsal.
- Mikor landol Zayn gépe? - kérdezte édesanyját a középső leányzó, Waliyha. Vagy 5 féle étel került az asztalra, finomabbnál finomabb köretekkel. Pihenésképp Doniya, a legidősebb Malik gyerek nekilátott a desszert elkészítésének. - Ugye nem az éjszaka közepén állít be, mint legutóbb?
- Valószínűleg még a délután megérkezik a bátyád - mosolygott Trisha a lányára, aki megnyugodva felsóhajtott. A telefonom órájára pillantottam, ami már fél 3-t mutatott.
A lányok bólintottak egyet, majd megkértek, hogy segítsek egy „Üdv újra itthon, Zayn!” felirat elkészítésében. Doniya és Trisha a konyhában szorgoskodott tovább, mi pedig - Safaa és Waliyha - felmentünk Wali szobájába.
- Nagyon szépen írsz - dicsért meg mosolyogva Safaa, miközben Waliyha-val színezték a már megrajzolt betűket.
- Köszönöm - mondtam őszinte mosollyal és megrajzoltam az utolsó betűt is. Amint a lányok végeztek a színezéssel, kerestünk egy nagy kartont és nekiláttunk a betűk felragasztásának.
Miután a felirat kész lett, levittük a nappaliba és elhelyeztük egy jól látható helyre: a konyha bejárati ajtajának boltívére. Éppen leakartam jönni a létra tetejéről, amikor Safaa felsikított - ennek köszönhetően ijedtemben elengedtem a létrát és sikeresen földet értem anélkül, hogy lemásztam volna - s eszeveszett futásba kezdett a ház előtt leparkoló autó felé.
- Jól vagy, Ana? - segített felállni Trisha. Sután bólintottam egyet, miközben megmasszíroztam sajgó derekamat és fenekemet.
A bejárati ajtó felől örömteli kacaj szűrődött be a nappaliba. Trisha széles mosollyal az arcán figyelte az ajtó nyílását, majd lassú léptekkel a fia karjaiba vetette magát. Zayn elengedte utazótáskája pántját, hogy megölelhesse édesanyját. Tekintetem könnyes lett, miközben anyát és fiát néztem. Miután elhúzódtak egymástól, Trisha rám mosolygott:
- Zayn, hadd mutassam be a házvezetőnőnket... Anastasia Corwell - félénken pillantottam az előttem álló fiúra. Tekintete barátságosan s kicsit fáradtan csillogott. Arcát több napos borosta fedte, ami kihangsúlyozta csokoládébarna íriszeit és arab vonásait.
- Házvezetőnő? Nem vagy egy picit fiatal ehhez? - a fiú hangja kíváncsian csengett, egyáltalán nem volt lenéző vagy gúnyos. Mielőtt válaszolhattam volna, felém nyújtotta tetoválásokkal tarkított jobbját. - Zayn Malik vagyok... Örülök, hogy megismerhetlek.
- Nálam nem jobban - eresztettem meg feléje egy kedves mosolyt, amit viszonzott. Trisha azonnal ráparancsolt fiára, hogy üljön asztalhoz és egyen, de Zayn heves ellenkezésbe kezdett. Mindenáron beszerette volna hozni a csomagtartóban maradt bőröndjeit. Még mielőtt Zayn elindult volna az autóhoz, megragadtam a karját és a füléhez hajoltam. - Menj és egyél...! A csomagokat bízd rám, rendben?
- A szemem előtt hervadsz el, fiam... Fogadj szót nekünk és tedd le a feneked az ebédlőasztalhoz! - mondta Trisha már-már mérgesen, Zayn pedig egy sóhajtást követően bement az étkezőbe.
Miután felvittem a mosókonyhába a bőröndöket, nekiláttam a szennyes kimosásának. Amíg a mosássorozat le nem ment, addig lerobogtam a konyhába és rendet tettem a konyhapulton. Az ebédlőből hangos nevetés és vidám beszélgetés szűrődött ki. Mosolyogva hallgattam a lányok kérdésözönét a helység ajtajából, egészen addig, amíg Zayn rám nem pillantott.
- Ana, miért ácsorogsz ott olyan szótlanul? Gyere és ülj le közénk - paskolta meg maga mellett a helyet, s kedvesen rám mosolygott.
- Én igazán nem akarok zavarni - makogtam zavartan, Zayn pedig megrázta a fejét és felállt az asztaltól. Odalépett elém, megragadta a kezem és leültetett az asztalhoz. Doniya felkuncogott, Waliyha és Safaa pedig elvigyorodtak. - Ezt nem kellett volna, én...
- Elég! Neked is helyed van köztünk, Anastasia... - mormolta rekedtesen Zayn, s közben végigmért. Arcom hasonlíthatott egy jól megérett paradicsom színéhez. Eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé, majd lehajtottam a fejem... Vagyis csak szerettem volna. - Mesélj egy kicsit magadról, hiszen te biztosan tudsz rólam egy-két dolgot, de én csak a neved tudom...
- Mit szeretnél tudni? - suttogtam inkább magamnak, de Zayn nagyon is jól hallotta. Felvont szemöldökkel várta, hogy végre megszólaljak. - Anyukámmal és a húgommal élek együtt, az édesapám elhagyta a családot egy másik nőért. Édesanyám munkaképtelensége miatt én tartom el hármónkat, a munka mellett az Oxfordi Egyetemen tanulok, immáron végzős diákként.
Zayn kis híján eltátotta a száját, de a meglepettséget anélkül is felfedeztem az arcán. Kisebb csend telepedett a társaságra, már-már fájdalmas volt.
- Ez hihetetlen... - nyögte ki Zayn, én pedig zavartan pislogtam. Mégis miért lenne hihetetlen? Nem egészen értem... - Egy ilyen fiatal lány... Hogy képes munka mellett a családjára és a tanulásra is odafigyelni?!
Válaszomat a telefonom csörgése akadályozta meg. Elnézést kérve a családtól, elvonultam a nappaliba és felvettem a készüléket:
- Ana! Azonnal a kórházba kell jönnöd! - édesanyám ijedt és sírástól rekedtes hangja megfagyasztotta bennem a levegőt. A vonal másik végén már csak a monoton sípolást hallottam, semmi többet.
Kérdések ezrei kavarogtak a fejemben. Az adrenalin sebesen száguldott az ereiben... Képtelen voltam tisztán gondolkodni. Csak egyet tudtam biztosan: most rögtön a kórházba kell mennem!
- Valószínűleg még a délután megérkezik a bátyád - mosolygott Trisha a lányára, aki megnyugodva felsóhajtott. A telefonom órájára pillantottam, ami már fél 3-t mutatott.
A lányok bólintottak egyet, majd megkértek, hogy segítsek egy „Üdv újra itthon, Zayn!” felirat elkészítésében. Doniya és Trisha a konyhában szorgoskodott tovább, mi pedig - Safaa és Waliyha - felmentünk Wali szobájába.
- Nagyon szépen írsz - dicsért meg mosolyogva Safaa, miközben Waliyha-val színezték a már megrajzolt betűket.
- Köszönöm - mondtam őszinte mosollyal és megrajzoltam az utolsó betűt is. Amint a lányok végeztek a színezéssel, kerestünk egy nagy kartont és nekiláttunk a betűk felragasztásának.
Miután a felirat kész lett, levittük a nappaliba és elhelyeztük egy jól látható helyre: a konyha bejárati ajtajának boltívére. Éppen leakartam jönni a létra tetejéről, amikor Safaa felsikított - ennek köszönhetően ijedtemben elengedtem a létrát és sikeresen földet értem anélkül, hogy lemásztam volna - s eszeveszett futásba kezdett a ház előtt leparkoló autó felé.
- Jól vagy, Ana? - segített felállni Trisha. Sután bólintottam egyet, miközben megmasszíroztam sajgó derekamat és fenekemet.
- Zayn, hadd mutassam be a házvezetőnőnket... Anastasia Corwell - félénken pillantottam az előttem álló fiúra. Tekintete barátságosan s kicsit fáradtan csillogott. Arcát több napos borosta fedte, ami kihangsúlyozta csokoládébarna íriszeit és arab vonásait.
- Házvezetőnő? Nem vagy egy picit fiatal ehhez? - a fiú hangja kíváncsian csengett, egyáltalán nem volt lenéző vagy gúnyos. Mielőtt válaszolhattam volna, felém nyújtotta tetoválásokkal tarkított jobbját. - Zayn Malik vagyok... Örülök, hogy megismerhetlek.
- Nálam nem jobban - eresztettem meg feléje egy kedves mosolyt, amit viszonzott. Trisha azonnal ráparancsolt fiára, hogy üljön asztalhoz és egyen, de Zayn heves ellenkezésbe kezdett. Mindenáron beszerette volna hozni a csomagtartóban maradt bőröndjeit. Még mielőtt Zayn elindult volna az autóhoz, megragadtam a karját és a füléhez hajoltam. - Menj és egyél...! A csomagokat bízd rám, rendben?
- A szemem előtt hervadsz el, fiam... Fogadj szót nekünk és tedd le a feneked az ebédlőasztalhoz! - mondta Trisha már-már mérgesen, Zayn pedig egy sóhajtást követően bement az étkezőbe.
Miután felvittem a mosókonyhába a bőröndöket, nekiláttam a szennyes kimosásának. Amíg a mosássorozat le nem ment, addig lerobogtam a konyhába és rendet tettem a konyhapulton. Az ebédlőből hangos nevetés és vidám beszélgetés szűrődött ki. Mosolyogva hallgattam a lányok kérdésözönét a helység ajtajából, egészen addig, amíg Zayn rám nem pillantott.
- Ana, miért ácsorogsz ott olyan szótlanul? Gyere és ülj le közénk - paskolta meg maga mellett a helyet, s kedvesen rám mosolygott.
- Én igazán nem akarok zavarni - makogtam zavartan, Zayn pedig megrázta a fejét és felállt az asztaltól. Odalépett elém, megragadta a kezem és leültetett az asztalhoz. Doniya felkuncogott, Waliyha és Safaa pedig elvigyorodtak. - Ezt nem kellett volna, én...
- Elég! Neked is helyed van köztünk, Anastasia... - mormolta rekedtesen Zayn, s közben végigmért. Arcom hasonlíthatott egy jól megérett paradicsom színéhez. Eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé, majd lehajtottam a fejem... Vagyis csak szerettem volna. - Mesélj egy kicsit magadról, hiszen te biztosan tudsz rólam egy-két dolgot, de én csak a neved tudom...
- Mit szeretnél tudni? - suttogtam inkább magamnak, de Zayn nagyon is jól hallotta. Felvont szemöldökkel várta, hogy végre megszólaljak. - Anyukámmal és a húgommal élek együtt, az édesapám elhagyta a családot egy másik nőért. Édesanyám munkaképtelensége miatt én tartom el hármónkat, a munka mellett az Oxfordi Egyetemen tanulok, immáron végzős diákként.
Zayn kis híján eltátotta a száját, de a meglepettséget anélkül is felfedeztem az arcán. Kisebb csend telepedett a társaságra, már-már fájdalmas volt.
- Ez hihetetlen... - nyögte ki Zayn, én pedig zavartan pislogtam. Mégis miért lenne hihetetlen? Nem egészen értem... - Egy ilyen fiatal lány... Hogy képes munka mellett a családjára és a tanulásra is odafigyelni?!
Válaszomat a telefonom csörgése akadályozta meg. Elnézést kérve a családtól, elvonultam a nappaliba és felvettem a készüléket:
- Ana! Azonnal a kórházba kell jönnöd! - édesanyám ijedt és sírástól rekedtes hangja megfagyasztotta bennem a levegőt. A vonal másik végén már csak a monoton sípolást hallottam, semmi többet.
Kérdések ezrei kavarogtak a fejemben. Az adrenalin sebesen száguldott az ereiben... Képtelen voltam tisztán gondolkodni. Csak egyet tudtam biztosan: most rögtön a kórházba kell mennem!
Sziasztok!
Ismét egy napos késéssel, de megérkezett a várva várt folytatás :) Először is, a bocsánatotokért esedezem, hiszen egy, a szokásosnál rövidebb fejezetet hoztam :/ Ez az időhiánynak és a kedvtelenségnek is betudható :( Sajnálom, tényleg... Remélem, azért a történések elnyerik/elnyerték a tetszéseteket :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Bartók Timi, Beke Orsi, Dorothy S. és Pici Nati - és a 21 pipát ♥ :) A szavazásról sem feledkezem meg, hiszen sokat segített Zayn karakterének megformálásban :) Azt hiszem, eleget papoltam... További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy
Honey!
VálaszTörlésMint ígértem, megérkeztem. Nagyon vártam a részt, bár ez a zaklatásomból kiderülhetett. Mint mindig, most is csodálatosat alkottál. Szerelmes vagyok a történetbe. Zayn hihetetlenül aranyos, a szavazók jól döntöttek. De persze az, hogy Malik ilyen cuki, a te érdemed, hiszen csodásan alakítod a karakterét. Nem tudom, hogy fogok kibírni két teljes hetet rész nélkül... A zaklatás nem marad abba, nem könnyű tőlem megszabadulni. Kíváncsi vagyok, miért kell kórházba menni, de te mindig izgalmakkal fejezed be a részeket. Már megszokhattam volna. Két hét múlva itt találkozunk! ;)
xx
Dorothy S.
Kedves Mace!
VálaszTörlésEz aztán igazán gyors volt, legalábbis nekem :) Az első, ami eszembe jutott, hogy miért? Miért éppen itt kellett abbahagynod? Komolyan ez már .... nem is tudom mit mondhatnék.
Egyébként nagyon tetszett, bár kicsit furcsálltam, hogy Zayn ilyen közvetlen volt Anával. Úgy gondoltam ennél távolságtartóbb lesz. Ettől pedig csak még kíváncsibb vagyok!
Várom a következőt, bár gondolom az nem fog felkerülni ilyen hamar.
Puszi Cassy
Szia, nagyon tetszik :) Már nagyon várom a következő részt :)
VálaszTörlésNagyon jó ismét ez a rész is!!!Kicsit lehetne Zayn rosszfiúsabb,de nagyon tetszik :)) Így tovább!! ;) :*
VálaszTörlésDrága Shawty!♥
VálaszTörlésSajnálom, hogy oly' régóta nem írtam neked, pedig mindig elolvastam a fejezeteket és mindig fogalmaztam véleményt magamban, de sosem jutottam el addig, hogy ténylegesen írjak neked. Teljesen el vagyok havazva, ezerfele jár az agyam. Most is éppen a Save Me ügyeit intézem, törit tanulok és közben olvasok valamilyen ókori görög borzalmat is - és ez egy nap a sok közül. Mindig ilyen szétszórt vagyok mostanság, pedig abszolút nem volt jellemző rám sose ez a tulajdonság.
A fejezet csodálatos lett, egyszerűen imádtam! :) Nagyon tetszett, ahogy bemutattad a Malik családot, nagyon aranyosak. Szerintem az is nagyon jó, hogy Zayn karakterét nem hidegnek és bunkónak fogalmaztad meg, volt benne valami, ami azt éreztette, hogy túlságosan nyitott, de ez nagyon tetszett. Ana rettentő szimpatikus, erős lány, bár arra kíváncsi vagyok, hogy mi lesz most, miután megkapta ezt a telefonhívást.
Mellesleg imádom ezeket az idézeteket, amiket a fejezetek elé teszel :)
Sok sikert és kitartást a hétre, alig várom a folytatást!♥
Love, Diana
Nagyon jó ez a rész is nagyon szeretem a blogod!Mikor jön a kövi? :D
VálaszTörlésKedves Mace!
VálaszTörlésEz is nagyon jó részre sikerült.Zayn nagyon kedves Anaval.És persze a Malik család többi tagja is.Már sokadszor ismétlem magamat de ugyérzem mégis mszáj megirnom hogy csodásan irsz,és gyönyörűen fogalmazol.
Nagyon aggodom a kórház miatt.Remélem minden gyorsan rendbe jön.
Sári